Szeretlek, Édes!

Az első óvodai szerelem! Igen, amikor Karcsika megfogja Niki kezét az udvaron, amikor puszit adnak egymásnak, együtt játszanak, s önfeledten nevetgélnek! Már nagycsoportba járnak, s ez a szokásrendszerük: nap, mint nap kölcsönösen örömöt szerezni egymásnak, közös emlékeket gyűjtve. Elkövetkezik az iskola, a két gyermek egy iskolába megy! Karcsikát elragadják a fiúk focizni, Nikit pedig a lányok hívják csajosat játszani. Karcsika és Niki még néha beszélgetnek egymással, betegség esetén elviszik egymásnak a házi feladatot, segítenek egymásnak a tanulásban. A nagy barátság megmarad egészen ballagásig, amikor is szétválnak útjaik. Karcsika szakközépiskolába megy, Niki gimnáziumba, ahol kiválóan tanulnak mindketten. Egymás személyétől nem tudnak elszakadni, a baráti kapcsolat megmarad, új alkalmakat találnak a találkozásra. Együtt járnak kávézni, pizzázni, olykor szórakozni is. Egy napon Karcsika virágot visz Nikinek étkezésük színhelyére. A lány kérdőre vonja a fiút, s kérdi ezt miért kapta. Karcsika ennyit válaszolt: „mert úgy érzem, szeretlek”. Niki elpirulva és kicsit zavarban viszonozza ezt: „azt hiszem én is”. A megszokott baráti találkozást felváltotta a szerelem! De mitől lesz igazából az? A barátságból lehet igazi szerelem? Miért ne lehetne, hiszen kellőképpen megismerhették egymást az idők során, feltérképezték egymás szokásait. Ezentúl az óvodai kézfogás ismételten divatba jött, a szál virág sohasem maradt el egy éttermi vacsoránál, elkezdtek egymáshoz eljárni, megismerkedtek a szülőkkel, nagyszülőkkel, kipróbálták a csókolózást, szeretetük jeléül összebújva néztek meg egy-egy filmet, s megannyi szép közös emléket gyűjtöttek. Néha ugyan előfordult, hogy összevitatkoztak valamin, de mindig meg tudták beszélni a problémát, és visszatértek a szokásos megszokott életükhöz. Bizonyos idő elteltével úgy érezték, kapcsolatuk megerősítésére egybekelnek. Kisebb esküvőt és lakodalmat szerveztek, ahova elhívták a szeretteiket, rokonaikat, barátaikat is. Szerencsére hamar sikerült közös lakást venniük, ahol önálló életüket élhették. Karcsi és Niki is dolgozott, úgy adódott, hogy mindig tudtak a munka után időt szánni a másikra. Közös tevékenységekben most sem volt hiány, hiszen már nemcsak a szórakozást, hanem a háztartást is közösen kellett vezetniük. Hamarosan szerelmük gyümölcseként megszületett első, majd második gyermekük is, akiket nagyon szerettek, gondoskodtak róluk, megvolt a közös játék is. Viszont ezzel együtt háttérbe szorultak azok a tevékenységek, amelyek ezelőtt együttes örömforrást jelentettek. A gyerekeket vinni, hozni kellett az óvodából, később iskolából, be kellett vásárolni, a köztes időben dolgozni, majd fáradtan hazaesve jutott egy kis idő a gyermekekre is. Vacsorakészítés, fürdés, készülés a következő napra. Lassan háttérbe szorultak azok a dolgok, amelyek eddig a felüdülést, az önmagunkkal és a másikkal való törődést jelentették. Az egymást ölelést felváltotta a gyermekek ölelése, a romantikus vacsorázós és ágyba bújós jeleneteket felváltotta a holtfáradtan ágyba esés. És így ment ez nagyon sokáig. A szokásrendszer megváltozott, a boldogság most már a családban keresendő, s az ilyen fajta együttlétben. Próbálták a szürke hétköznapokat kirándulásokkal, közös városozgatásokkal feledtetni. Ünnepekkor nem a romantikus ajándékozás, hanem a logika diktált. A gyerekek felcseperedtek, a szülők pedig kénytelenek voltak elfogadni, hogy a kis Niki is és a kis Karcsika is megtalálta a párját, külön költöztek tőlük, s megtalálták helyüket az életben. Niki és Karcsi ismételten magára maradt csendesen, romantikusan, teljesen önmagukkal és a másikkal törődve. A gyermekesek szokásrendszerét ismételten felváltotta az egymás újra megismerése, az újra egymásba szeretés. Hiszen nem szabad elfeledni azt, hogy milyen jó volt egymás kezét fogni az óvodában, egymást segíteni az iskolában, eljárni a kedvenc kávézónkba, egymásra ráhúzni a jegygyűrűt, együtt lógni a tévé előtt összebújva, a gyermekek felcseperedése, a közös vacsorák a családdal, a kirándulások, s most látni azt, hogy sikeresek a „kicsik” az életben. Most pedig számot kell vetni eddigi életünkkel, ismét fel kell fedezni egymást, ismét lehet apró figyelmességekkel és nyugalommal a másiknak örömöt szerezni. Hiszen erről szól az élet.

0 Tovább

Madár leszek!

Azt hiszed szabad vagy? NEM!

Szabadság az, amikor a madár száll az égen, amikor gondolkodás nélkül azt mondhatod, te szabad vagy!

De nem! Mindenki saját börtönében él, ki így, ki úgy…

Rabszolga vagy! A munka rabszolgája! Dolgozol, hogy legyen mit enned, legyen miből fizetni a számlákat, s hogy talán még egy kis szórakozásra is fussa! De még mennyit!

Rabszolga vagy, mert szabadidődet a mobilod és a tévéd undorító műsorszámai között töltöd! Nem nézel mást, csak a virtuális valóságot!

Rabszolga vagy, mert a társadalomban nincsen meghatározó szereped! Választás, demokrácia? Ugye te sem gondolod komolyan! Nincsen választási lehetőséged!

Rabszolga vagy, mert kevéske szabadságodat azzal töltöd, hogy előkészítsd a nyaralást, nem élvezed, hanem kötelező jelleggel letudod, mert a család mindenek felett!

Rabszolga vagy, mert nem irányítod saját sorsodat, más irányít téged!

Rabszolga vagy, mert várod a vonatot, a buszt, hogy megérkezzen, mert otthon ülsz a négy fal között, s nem is tudod mi van odakinn!

Rabszolga vagy, mert szeretnél örömet szerezni szeretteidnek, anélkül, hogy saját magad igényeid is kielégítenéd!

Rabszolga vagy, mert nem tudod mit adnak eléd, hogy mi a valódi igazság az élet dolgairól!

Rabszolgák vagyunk mindannyian, mert az élet mókuskerekén nem vagyunk hajlandóak változtatni!

Hogy miért? Mert már a kisgyermeket is úgy neveljük, hogy legyen rabszolga! Rendesen és illedelmesen viselkedni, bólogatni gondolkodás nélkül, neked nincs véleményed, neked ott és ott kell lenned, csendben, vidáman, tanulni amit előírnak neked, dalolva kell agymosásig lubickolni az életben ritkán alkalmazott szösszenetekben! Ne legyen más megoldás, ne legyen véleményed!  És dolgozzál, menj, s cselekedj úgy, mint mindenki: tűrj meg mindent annyi pénzért, amennyiből csak rabszolga lehetsz! Mert az agyturihoz ez, és a langyos műsorok a tévében kellenek, amelyek nem tanítanak meg gondolkodni! Vagy menj, s dolgozz külhonban, ahol mókuskerék és pénz ugyan van, de rabszolgaság is. Mert mindent, amit odakinn megteremtesz, kisebb örömökre elég, de nem válsz valóban szabaddá, hiszen azoktól válhatsz boldoggá, akik itthon vannak!

Élj úgy, mint egy rabszolga! Saját döntésed!

De lehetsz madár is, aki vígan száll az égen, azt tesz és úgy dönt, ahogy szeretne. Légy, ki gondolkodás nélkül azt mondhatod: szabad vagyok! A világot és saját életedet úgy tudod megváltoztatni, ha nem rabszolga, hanem SZABAD vagy!

0 Tovább

Pokémon, szerezd meg hát mind!

Éreztük már azt, hogy valami számunkra nagyon idegen? Egy életstílus, egy tevékenység, egy televíziós műsor?

A közösségi oldalak után, talán egy minden eddigi érdeklődést felülmúló őrület, a Pokémon Go, amely néhány hét alatt milliók kedvencévé vált. A sokaknak furcsa és a mai társadalmat negatívan reprezentáló játék nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is népszerű. Lényege, hogy a mobilalkalmazás segítségével el kell jutni egy bizonyos helyre, hogy megtaláljuk pokémonunkat, melyeket gyűjtögetni kell. A globális applikáció segítségével egymással is versenyezhetünk, sőt még randizhatunk is. Nagyjából a keresd meg a tojásokat a kertben húsvétkor modern változata.  

A társadalom a játék kapcsán két meghatározó csoportra oszlott: van, aki letölti, és megőrül érte, és van, aki abszolút elítéli. Utóbbiak teljesen elutasítják, rossz dolognak tartják, amely még jobban lebutítja a társadalmat, sőt véleményük szerint ez egy újabb módja annak, hogy hivatalos szervek nyomozni tudjanak utánunk.

Pedig ha jobban belegondolunk, mennyi idegen dolgot szeretett már meg az emberiség a történelem során. Gondoljunk a televízióra, melynek használatával egy dobozt nézünk. A számítógép és az internet, valamint a közösségi oldalak megjelenésével pedig ki sem mozdulunk a lakásból. Bírom az olyanokat, aki így meg úgy elítéli e lehetőség használatát, de naponta két-három cikket vagy bejegyzést ő is kiposztol, hogy milyen volt régen, meg nagy szerencse fog érni, és hasonló dolgok. Gyanítom, hogy nem csak a bejegyzés készítéssel foglalkozik, hanem végiggörgeti az idővonalat, ismerősökkel beszélget, lájkol.

Emlékszünk még a tetrisre, a tévés nyomkodós játékokra, a tamagochira? Elvoltak az emberek velük, mint a befőtt, szórakoztatták magukat. Miért ne lehetne a Pokémon Go is egy mindenki által elfogadott szórakozási lehetőség? Akit pedig nem érdekel, nyilván nem fogja használni. Olyan készségeket fejleszthet, mint a tájékozódási, gondolkodási, együttműködési készségek, elősegíti az egészséges versenyszellem kialakulását, motivációt nyújthat arra, hogy a szabadban tölthessük az időnket, ezáltal sokkal többet mozoghatunk, mint úgy általában.  Ezen kívül gyermekeink szempontjából még mindig jobb ilyennel játszani, mint a drogokat kipróbálni, híreken vagy filmeken azt nézni, hogyan gyilkolják az emberek egymást a nagyvilágban. Egyébként is kedves kis lényeket gyűjtögethetünk, nem sérül senki személyisége.

Ez egy kis elrugaszkodás a valóságtól, de ki ne szeretné ezt? Az olvasás, zenehallgatás is ilyen. Merjünk az új dolgok elé nézni, ha nem tetszik, továbbléphetünk, kereshetünk mást! Lehet, hogy ez csak egy kisebb-nagyobb fellángolás a mobilalkalmazások tömegében, de az is lehet, hogy ez valami újnak a kezdete. Lehet, hogy néhány év múlva közelebb kerül a valóság és a képzelet világa egy még ma nem is ismert applikáción keresztül. Addig be kell érnünk Pikacchuval!

0 Tovább

Folytassa, Magyarország!

Várakozás…szánalom, vagy bölcs harag…Már megint csak egy kicsi kellett volna…vagy talán sokkal több…Én már ezt nem fogom megérni…!

Hányszor ténfergett gondolatainkban ez, vagy ehhez hasonló kósza eszmefuttatás. De most sikerült! BEJUTOTTUNK egy hőn áhított labdarúgó világversenyre, a Franciaországban rendezett labdarúgó Európa Bajnokságra. Ott vagyunk/voltunk számos elit és kevésbé elit csapat között.

Láthattuk labdarúgóinkat, kikre annyiszor haragudtunk kósza labdáik miatt, most elképzeléssel, jó csapatszellemmel játszhattuk a legnagyobbak meccseit. Megvertük az osztrákokat, döntetlent játszottunk azokkal a portugálokkal, akiknél több klasszist talán a spanyoloknál vagy a németeknél találni, s döntetlent azokkal az Izlandiakkal, akik már sok nagy és kiscsapatnak borsot tört az orra alá!

És igen, végre játszottunk, volt teljesítmény, volt színvonal!

Hogy miért jó ez egy nemzetnek? Végre együtt szorít az ország egy csapatért egy kiemelt sportágban, ahol öröm és boldogság találkozik, mindegy, hogy újpest vagy fradi, nincsenek ellentétek, csak egy nemzet!

Egy kicsit elengedtük magunktól a világ gondjait, a politikát, a migránskérdést, talán kevésbé jutott eszünkbe a terrorfenyegetettség, a munkánk vagy tanulmányunk végeláthatatlan kacskaringós útja. Együtt örülhettünk barátainkkal, ismerőseinkkel, családtagjainkkal. S ezt az örömöt és élményt nem veheti el tőlünk senki!

A csoportkörből is továbbjutva elkövetkezett a kieséses szakasz, egy sokkal esélyesebbnek tartott Belgiummal. A mérkőzésen – akármi történt is – véleményem szerint egy összeszedett, soha fel nem adott küzdelem és labdarúgás – szeretet tükröződött a labdarúgóinkon és a szurkolókon. Még akkor is, ha most nem segített Király és az ő mackóalsója, Dzsudzsák bombái, Szalai váratlan húzásai.

Ebben a fordulóban nem sikerült az, ami eddig igen. A Magyar Válogatott kiesett a tornáról, viszont emelt fővel és tisztességesen távozhat. Mi, magyarok pedig büszkék lehetünk arra, hogy ránk csodálkozott a nagyvilág. S ugyan visszatérnek a szürke hétköznapok, néhány napig még csodálhatjuk a nagyok játékát.

S mi elmondhatjuk magunkról, hogy BEJUTOTTUNK, büszkék vagyunk, teljesül egy rég áhított álom!

Reméljük, folytatva a megkezdett utat, két év múlva a világbajnokságon ismét szoríthatunk a fiúkért!

CSAK ÍGY TOVÁBB, HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

0 Tovább

Facebook 20 évvel ezelőtt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki 20 évvel ezelőtt élte mindennapjait. Fészbuk még nem volt a kanyarban sem. De akkor mégis hogyan lájkolt, osztott meg, kommunikált, játszott, s hozott létre egyéni profilt vagy csoportot?

Lájkolás

A lájkolás pozitív érzelmet, beállítódást jelent valami iránt. Hogyan lájkolt egy 20 évvel ezelőtti ember? A fiúk, ha lájkoltak egy lányt, akkor incselkedtek vele, fenekére paskoltak, vagy olykor szép szavakkal illették. A lányoknál már valamivel bonyolultabb volt a helyzet, de talán a másikhoz való hozzáállás volt az, amivel ki tudták ezt fejezni. A baráti összejöveteleket hogyan lehetett lájkolni? Egyszerűen összejöttek beszélgetni, az eseményen részt vevők elmesélték a történteket, a többiek pedig tetszésüket nyilvánították iránta. Hogyan lájkolták az ételeket, amiket főztek az emberek? Egyszerűen: azt mondták, hogy finom. Megosztani mással? Minek, akkor nekünk kevesebb jut. Habár egy finom étel illata eljuthatott egészen a szomszédig is.

Megosztás

Élménymegosztás. Gyere el te is, és csináld velünk. Vagy üljünk le, és egy finom kávé mellett elmesélem mi történt. Az emberek csak a szűk családi-baráti körrel osztották meg mindennapi élményeiket, melyeket fontosnak véltek. Az intim dolgokat pedig csak szigorúan egymás között.

Kommunikáció

Az egyik legrégebbi kommunikációs forma alkalmazásával, a személyes beszélgetéssel. A távol élőkkel levélben vagy telefonon való kapcsolattartás dominált. Udvarlási és kapcsolattartási forma volt a 3 mp-zés, melynek keretén belül a telefonhívások első három másodperce ingyenes volt. Igen, a legfontosabbat el lehetett ennyi idő alatt is mondani: szeretlek. Vagy kis papírfecnin tudatni valakivel legfontosabb gondolatainkat. Papír alapú képeslapot küldeni ünnepek alkalmából. Távolinak tűnő dolgok…

Játék

Üljünk le játszani! Remek társasjátékok és társaságban kitalált játékok tették élvezetessé a mindennapokat. Hívjuk ki egymást egy focimeccsre, vagy egy sakkra, mutassuk meg ki ér előbb a célba, ki dob előbb hatost! Személyesen! Nincs is annál jobb, minthogy közösen vigadva éljük át az öröm perceit.

Profil létrehozás

Mindenkit annyira ismert, mint amennyire kellett! A profilját a személyes tapasztalatszerzésből láthatta, tudta, hogy melyek a közösen megnézett filmek, hol dolgozik, mit csinál szabadidejében, kivel randizik éppen, milyen ruhákat szokott viselni, mikorra várható a kisgyermeke. Kinek adta még tovább ezen ismereteket? Akinek szerette volna. Az önéletrajz már-már egy jó profilnak számított, aki jól csinálta meg.

Csoport létrehozása

Az emberi lét egy fontos eleme, hogy olykor csoportokba szerveződünk. Hol véletlenszerűen, hol tudatosan. Osztálytársak, barátok, kollégák. Mindenki úgy tud részt venni a csoporton belüli kommunikációban, tevékenységekben, ahogyan szeretne. Így volt ez ezelőtt, természetesen!

Igen, a 20 évvel ezelőtti embernek is megvolt a Facebookja. Személyesebb, intimebb, szórakoztatóbb, kevésbé magányos. Néha jó lenne kicserélni a mai közösségi oldalt erre a prototípusra!

 

2 Tovább

koke10

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek