Madár leszek!

Azt hiszed szabad vagy? NEM!

Szabadság az, amikor a madár száll az égen, amikor gondolkodás nélkül azt mondhatod, te szabad vagy!

De nem! Mindenki saját börtönében él, ki így, ki úgy…

Rabszolga vagy! A munka rabszolgája! Dolgozol, hogy legyen mit enned, legyen miből fizetni a számlákat, s hogy talán még egy kis szórakozásra is fussa! De még mennyit!

Rabszolga vagy, mert szabadidődet a mobilod és a tévéd undorító műsorszámai között töltöd! Nem nézel mást, csak a virtuális valóságot!

Rabszolga vagy, mert a társadalomban nincsen meghatározó szereped! Választás, demokrácia? Ugye te sem gondolod komolyan! Nincsen választási lehetőséged!

Rabszolga vagy, mert kevéske szabadságodat azzal töltöd, hogy előkészítsd a nyaralást, nem élvezed, hanem kötelező jelleggel letudod, mert a család mindenek felett!

Rabszolga vagy, mert nem irányítod saját sorsodat, más irányít téged!

Rabszolga vagy, mert várod a vonatot, a buszt, hogy megérkezzen, mert otthon ülsz a négy fal között, s nem is tudod mi van odakinn!

Rabszolga vagy, mert szeretnél örömet szerezni szeretteidnek, anélkül, hogy saját magad igényeid is kielégítenéd!

Rabszolga vagy, mert nem tudod mit adnak eléd, hogy mi a valódi igazság az élet dolgairól!

Rabszolgák vagyunk mindannyian, mert az élet mókuskerekén nem vagyunk hajlandóak változtatni!

Hogy miért? Mert már a kisgyermeket is úgy neveljük, hogy legyen rabszolga! Rendesen és illedelmesen viselkedni, bólogatni gondolkodás nélkül, neked nincs véleményed, neked ott és ott kell lenned, csendben, vidáman, tanulni amit előírnak neked, dalolva kell agymosásig lubickolni az életben ritkán alkalmazott szösszenetekben! Ne legyen más megoldás, ne legyen véleményed!  És dolgozzál, menj, s cselekedj úgy, mint mindenki: tűrj meg mindent annyi pénzért, amennyiből csak rabszolga lehetsz! Mert az agyturihoz ez, és a langyos műsorok a tévében kellenek, amelyek nem tanítanak meg gondolkodni! Vagy menj, s dolgozz külhonban, ahol mókuskerék és pénz ugyan van, de rabszolgaság is. Mert mindent, amit odakinn megteremtesz, kisebb örömökre elég, de nem válsz valóban szabaddá, hiszen azoktól válhatsz boldoggá, akik itthon vannak!

Élj úgy, mint egy rabszolga! Saját döntésed!

De lehetsz madár is, aki vígan száll az égen, azt tesz és úgy dönt, ahogy szeretne. Légy, ki gondolkodás nélkül azt mondhatod: szabad vagyok! A világot és saját életedet úgy tudod megváltoztatni, ha nem rabszolga, hanem SZABAD vagy!

0 Tovább

Pokémon, szerezd meg hát mind!

Éreztük már azt, hogy valami számunkra nagyon idegen? Egy életstílus, egy tevékenység, egy televíziós műsor?

A közösségi oldalak után, talán egy minden eddigi érdeklődést felülmúló őrület, a Pokémon Go, amely néhány hét alatt milliók kedvencévé vált. A sokaknak furcsa és a mai társadalmat negatívan reprezentáló játék nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is népszerű. Lényege, hogy a mobilalkalmazás segítségével el kell jutni egy bizonyos helyre, hogy megtaláljuk pokémonunkat, melyeket gyűjtögetni kell. A globális applikáció segítségével egymással is versenyezhetünk, sőt még randizhatunk is. Nagyjából a keresd meg a tojásokat a kertben húsvétkor modern változata.  

A társadalom a játék kapcsán két meghatározó csoportra oszlott: van, aki letölti, és megőrül érte, és van, aki abszolút elítéli. Utóbbiak teljesen elutasítják, rossz dolognak tartják, amely még jobban lebutítja a társadalmat, sőt véleményük szerint ez egy újabb módja annak, hogy hivatalos szervek nyomozni tudjanak utánunk.

Pedig ha jobban belegondolunk, mennyi idegen dolgot szeretett már meg az emberiség a történelem során. Gondoljunk a televízióra, melynek használatával egy dobozt nézünk. A számítógép és az internet, valamint a közösségi oldalak megjelenésével pedig ki sem mozdulunk a lakásból. Bírom az olyanokat, aki így meg úgy elítéli e lehetőség használatát, de naponta két-három cikket vagy bejegyzést ő is kiposztol, hogy milyen volt régen, meg nagy szerencse fog érni, és hasonló dolgok. Gyanítom, hogy nem csak a bejegyzés készítéssel foglalkozik, hanem végiggörgeti az idővonalat, ismerősökkel beszélget, lájkol.

Emlékszünk még a tetrisre, a tévés nyomkodós játékokra, a tamagochira? Elvoltak az emberek velük, mint a befőtt, szórakoztatták magukat. Miért ne lehetne a Pokémon Go is egy mindenki által elfogadott szórakozási lehetőség? Akit pedig nem érdekel, nyilván nem fogja használni. Olyan készségeket fejleszthet, mint a tájékozódási, gondolkodási, együttműködési készségek, elősegíti az egészséges versenyszellem kialakulását, motivációt nyújthat arra, hogy a szabadban tölthessük az időnket, ezáltal sokkal többet mozoghatunk, mint úgy általában.  Ezen kívül gyermekeink szempontjából még mindig jobb ilyennel játszani, mint a drogokat kipróbálni, híreken vagy filmeken azt nézni, hogyan gyilkolják az emberek egymást a nagyvilágban. Egyébként is kedves kis lényeket gyűjtögethetünk, nem sérül senki személyisége.

Ez egy kis elrugaszkodás a valóságtól, de ki ne szeretné ezt? Az olvasás, zenehallgatás is ilyen. Merjünk az új dolgok elé nézni, ha nem tetszik, továbbléphetünk, kereshetünk mást! Lehet, hogy ez csak egy kisebb-nagyobb fellángolás a mobilalkalmazások tömegében, de az is lehet, hogy ez valami újnak a kezdete. Lehet, hogy néhány év múlva közelebb kerül a valóság és a képzelet világa egy még ma nem is ismert applikáción keresztül. Addig be kell érnünk Pikacchuval!

0 Tovább

Folytassa, Magyarország!

Várakozás…szánalom, vagy bölcs harag…Már megint csak egy kicsi kellett volna…vagy talán sokkal több…Én már ezt nem fogom megérni…!

Hányszor ténfergett gondolatainkban ez, vagy ehhez hasonló kósza eszmefuttatás. De most sikerült! BEJUTOTTUNK egy hőn áhított labdarúgó világversenyre, a Franciaországban rendezett labdarúgó Európa Bajnokságra. Ott vagyunk/voltunk számos elit és kevésbé elit csapat között.

Láthattuk labdarúgóinkat, kikre annyiszor haragudtunk kósza labdáik miatt, most elképzeléssel, jó csapatszellemmel játszhattuk a legnagyobbak meccseit. Megvertük az osztrákokat, döntetlent játszottunk azokkal a portugálokkal, akiknél több klasszist talán a spanyoloknál vagy a németeknél találni, s döntetlent azokkal az Izlandiakkal, akik már sok nagy és kiscsapatnak borsot tört az orra alá!

És igen, végre játszottunk, volt teljesítmény, volt színvonal!

Hogy miért jó ez egy nemzetnek? Végre együtt szorít az ország egy csapatért egy kiemelt sportágban, ahol öröm és boldogság találkozik, mindegy, hogy újpest vagy fradi, nincsenek ellentétek, csak egy nemzet!

Egy kicsit elengedtük magunktól a világ gondjait, a politikát, a migránskérdést, talán kevésbé jutott eszünkbe a terrorfenyegetettség, a munkánk vagy tanulmányunk végeláthatatlan kacskaringós útja. Együtt örülhettünk barátainkkal, ismerőseinkkel, családtagjainkkal. S ezt az örömöt és élményt nem veheti el tőlünk senki!

A csoportkörből is továbbjutva elkövetkezett a kieséses szakasz, egy sokkal esélyesebbnek tartott Belgiummal. A mérkőzésen – akármi történt is – véleményem szerint egy összeszedett, soha fel nem adott küzdelem és labdarúgás – szeretet tükröződött a labdarúgóinkon és a szurkolókon. Még akkor is, ha most nem segített Király és az ő mackóalsója, Dzsudzsák bombái, Szalai váratlan húzásai.

Ebben a fordulóban nem sikerült az, ami eddig igen. A Magyar Válogatott kiesett a tornáról, viszont emelt fővel és tisztességesen távozhat. Mi, magyarok pedig büszkék lehetünk arra, hogy ránk csodálkozott a nagyvilág. S ugyan visszatérnek a szürke hétköznapok, néhány napig még csodálhatjuk a nagyok játékát.

S mi elmondhatjuk magunkról, hogy BEJUTOTTUNK, büszkék vagyunk, teljesül egy rég áhított álom!

Reméljük, folytatva a megkezdett utat, két év múlva a világbajnokságon ismét szoríthatunk a fiúkért!

CSAK ÍGY TOVÁBB, HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

0 Tovább

Facebook 20 évvel ezelőtt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki 20 évvel ezelőtt élte mindennapjait. Fészbuk még nem volt a kanyarban sem. De akkor mégis hogyan lájkolt, osztott meg, kommunikált, játszott, s hozott létre egyéni profilt vagy csoportot?

Lájkolás

A lájkolás pozitív érzelmet, beállítódást jelent valami iránt. Hogyan lájkolt egy 20 évvel ezelőtti ember? A fiúk, ha lájkoltak egy lányt, akkor incselkedtek vele, fenekére paskoltak, vagy olykor szép szavakkal illették. A lányoknál már valamivel bonyolultabb volt a helyzet, de talán a másikhoz való hozzáállás volt az, amivel ki tudták ezt fejezni. A baráti összejöveteleket hogyan lehetett lájkolni? Egyszerűen összejöttek beszélgetni, az eseményen részt vevők elmesélték a történteket, a többiek pedig tetszésüket nyilvánították iránta. Hogyan lájkolták az ételeket, amiket főztek az emberek? Egyszerűen: azt mondták, hogy finom. Megosztani mással? Minek, akkor nekünk kevesebb jut. Habár egy finom étel illata eljuthatott egészen a szomszédig is.

Megosztás

Élménymegosztás. Gyere el te is, és csináld velünk. Vagy üljünk le, és egy finom kávé mellett elmesélem mi történt. Az emberek csak a szűk családi-baráti körrel osztották meg mindennapi élményeiket, melyeket fontosnak véltek. Az intim dolgokat pedig csak szigorúan egymás között.

Kommunikáció

Az egyik legrégebbi kommunikációs forma alkalmazásával, a személyes beszélgetéssel. A távol élőkkel levélben vagy telefonon való kapcsolattartás dominált. Udvarlási és kapcsolattartási forma volt a 3 mp-zés, melynek keretén belül a telefonhívások első három másodperce ingyenes volt. Igen, a legfontosabbat el lehetett ennyi idő alatt is mondani: szeretlek. Vagy kis papírfecnin tudatni valakivel legfontosabb gondolatainkat. Papír alapú képeslapot küldeni ünnepek alkalmából. Távolinak tűnő dolgok…

Játék

Üljünk le játszani! Remek társasjátékok és társaságban kitalált játékok tették élvezetessé a mindennapokat. Hívjuk ki egymást egy focimeccsre, vagy egy sakkra, mutassuk meg ki ér előbb a célba, ki dob előbb hatost! Személyesen! Nincs is annál jobb, minthogy közösen vigadva éljük át az öröm perceit.

Profil létrehozás

Mindenkit annyira ismert, mint amennyire kellett! A profilját a személyes tapasztalatszerzésből láthatta, tudta, hogy melyek a közösen megnézett filmek, hol dolgozik, mit csinál szabadidejében, kivel randizik éppen, milyen ruhákat szokott viselni, mikorra várható a kisgyermeke. Kinek adta még tovább ezen ismereteket? Akinek szerette volna. Az önéletrajz már-már egy jó profilnak számított, aki jól csinálta meg.

Csoport létrehozása

Az emberi lét egy fontos eleme, hogy olykor csoportokba szerveződünk. Hol véletlenszerűen, hol tudatosan. Osztálytársak, barátok, kollégák. Mindenki úgy tud részt venni a csoporton belüli kommunikációban, tevékenységekben, ahogyan szeretne. Így volt ez ezelőtt, természetesen!

Igen, a 20 évvel ezelőtti embernek is megvolt a Facebookja. Személyesebb, intimebb, szórakoztatóbb, kevésbé magányos. Néha jó lenne kicserélni a mai közösségi oldalt erre a prototípusra!

 

2 Tovább

Emberek vagy állatok?

Állatok. Olyan teremtmények, amelyek rendelkeznek az élethez szükséges feltételekkel, melyet életük során mindvégig képesnek kell lenniük megőrizni, alkalmazkodniuk kell a világ törvényeihez, változásaihoz, meg kell teremteniük a fennmaradásukhoz szükséges alapvető szükségleteiket. Az állatok képesek a helyzetváltoztatásra, tudnak szaporodni, mely a létfenntartásuk legfontosabb eleme. Fontos szétválasztani a fajokat, hiszen amennyi állatfaj, annyiféle jellemző. Egyes fajok képesek emberi érzések kifejezésére is, mint például a vidámság, szomorúság, ragaszkodás. Sőt, egyesek képesek gondolkodni, cselekedni, tudatos tevékenységeket folytatni.

Emberek. Olyan teremtmények, akikre a fent leírtak mindegyike jellemző. De emberi faj csak egy van, tehát itt nem különülhetnek el olyan csoportok, mint a gondolkodni, cselekedni, tudatos tevékenységeket folytatni és érzelmeket kifejezni tudó emberek. Ez mindenkire jellemző. Az emberek azonban rendelkeznek olyan tulajdonságokkal is, melyek az állatfajok egyetlen csoportját sem jellemzi. Tudatosan meg tudja tervezni és alakítani életét, van lehetősége tanulni, dolgozni, anyagi javakra szert tenni, s bizonyos törvényi és etikai szabályok között olyan tevékenységeket folytatni, amit szeretne. Tud szórakozni, moziba járni, kirándulni, élvezni az élet minden területét. Van választási lehetősége, elvontan is tud gondolkodni, mindig képes megújulni, új eszközöket kitalálni magának. Azt ehet, ihat és tehet, amit akar.

Az ember gyarló. Szokás mondani, hogy mindenki a maga sorsának irányítója, függetlenül attól, hogy milyen anyagi körülmények közé születik. A jelenlegi tudomány szerint az ember az egyetlen olyan élőlény, amely ezt meg tudja tenni.

Miért is írtam le mindezt?

Azért, mert korszakalkotó viták folynak arról, hogy kit vegyünk emberszámba, és kit ne.

Hajléktalan.

Ugyanazokkal az emberi tulajdonságokkal, melyeket imént leírtam. Vagy mégsem?

Érzelmek kifejezése? Ha megnézünk egy hajléktalant, akkor inkább negatív, mint pozitív érzéseket vélünk rajta felfedezni. Haragszik a világra, vagy éppen szomorú, mert ilyen életet szánt neki a sors. A ragaszkodás? Kihez ragaszkodjon? Talán azokra, akik menet közben elfelejtették a létét?

Gondolkodás, cselekvés, tudatos tevékenységek? Nem nehéz az utcákon megfigyelni a hajléktalanok napi tevékenységeit! Visszaváltható üvegeket és dobozokat gyűjtögetnek, elkérik és visszatolják a bevásárlóközpontok pénzes kocsijait, kéregetnek, muzsikálnak, csak hogy legyen valami pénze napi betevőre. Az is kinek mi. Nagyon alapvető, megélhetést célzó tudatos cselekvés, tevékenység, de az. Gondolkodás? Először mindenképpen kell hozzá, utána automatikussá válik.

Azonban elveszíti tudatos élettervezését, hiszen nincsen jövő, csak olcsó, egyszerű jelen. Elveszti lehetőségét a tanulásra, munkára. Hiszen ki szeretne felvenni egy hajléktalant? A szórakozást – már akinél – kiteszi a kétliteres fehérbor, vagy az utcákon való séta. Nincs választási lehetősége, ezt kell szeretnie.

De mitől válhat valaki ilyen kiszolgáltatottá? Hajléktalanná. Hiszen mindenkinek van családja. Íme néhány lehetséges ok:

  • alkoholizmus, drog.
  • játékszenvedély.
  • válás.
  • betegség.
  • társadalmi problémák: munkanélküliség, nehéz pénzszerzési lehetőségek, magas lakás- és rezsiárak, politika.
  • rokonsági kirekesztettség.

Az alkoholizmus és a drog. Mindkettő biológiailag és pszichikailag leépítő folyamat, mely tönkreteszi a család és a közeli hozzátartozókkal való kapcsolatokat. A játékszenvedély sokkal inkább a pénzről, valamint a pszichés elváltozásokról szól, amikor semmi más nem számít, csak a játék, a pénz, a rulettkerék. Válás esetén a rossz arányú vagyonmegosztás jelenti a hajléktalanná válás legfőbb okát. Ha valaki olyan szinten megbetegedik, hogy többé nem képes ellátni munkáját, máshoz pedig nem ért, akkor a folyamatos bevételforrás megcsappan, s végül megüresedik a kassza, felemésztődik az eddigi vagyon. A munkanélküliség is hasonló probléma. Ha nincs pénz, nincs miből fizetni a számlákat. Ördögi kör, melyből nem mindenki tud kilábalni. A kamumunkák pedig csak az éhenhaláshoz vezethet.  A politika pedig nem igazán a nehéz helyzetbe lévőket, s az átlagemberek boldogulását segíti. Végül hányszor látni olyan embereket az utcán, akiknek biztosan vannak hozzátartozói, de közben elfeledték, vagy nem szeretnének tudomást venni róla.

Nem tudhatjuk, hogy kiből miért lett hajléktalan. Éppen ezért nézzünk rá úgy, mintha ő is ember lenne!

Állatok.

Az állatok valami miatt az ember legjobb barátai. Habár vannak kivételek – szúnyogok, legyek, bogarak -, szinte mindenki fel tud sorolni olyan állatot, amivel szívesen megosztaná életét. Ki ne szeretne egy szép nagy kutyát egy szép nagy ház és nagy család mellé? Ki ne szeretne hízelgő macskákat maga körül tudni? Ki nem szeretne akváriumban lubickoló színes halakban gyönyörködni? Különben is, az állattartásnak megvannak az előnyei. Nagyon jó társ lehet a mindennapokban, ami mellett el lehet felejteni a napi problémákat, amivel órákat lehet játszani, ölelgetni, szemlélgetni. De remekül társítható hozzá az a gondolat is, amely szerint aki egy kis kedvencet a megfelelő módon karban tud tartani, az az emberekkel, gyerekekkel is meg tudja csinálni. A családot is egyben tartja, hiszen közös program része lehet a kedvenccel való játék, a vele való foglalkozás.  A felelősségvállalás már akár kisgyermekkorban is kialakítható segítségével. Jó érzelemmutató, mindig figyel ránk, s beszélhetünk hozzá naphosszat. Sokaknál elviselhetőbbé teszi a társas magányt, csendestársként. 

De mikor és milyen körülmények között tartsunk állatot? Fontos dolog, hogy vegyük figyelembe azt, hogy mi jó nekünk, és mi jó az állatnak. A saját dolgainkat tartsuk szemmel elsőként. Nagyon egészségtelen tud lenni, ha valaki szorosan együtt él egy állattal. Gondolok itt arra, hogy benn a lakásban, összemászkál, összepiszkít mindent, még ha szobatiszta is, nagyon kellemetlen bemenni egy olyan lakásba, ahol állat él. Nem beszélve a saját egészségünkre.  Az állatnak – ha olyan – kinn kell lennie az udvaron. Ha erre nincs lehetőség, ne tartsunk.  Különben is akármilyen kicsiny kis kutyáról vagy macskáról van szó, neki sem jó a bezártság.

De miért is említettem együtt az embereket és az állatokat? Minden élőlény helyén való kezelése kedvéért. Az állat az állat, az ember, az ember. Állatokat tartunk, mert jó nekünk, és jó neki is. Fontos, hogy mindkettő egyednél meglegyen a pozitív hatás. Embertársainkkal bánjunk emberien. Nem szabadna megengedni egyetlen családnak sem, hogy egy családtag az utcára kerüljön. Minden tevékenységének megvan az oka, de ez ellen kellő kitartással lehet kezelni. Vagy ha mégsem, akkor emberien járjunk el, még ha az nehezünkre is esik.

A segítségnyújtás. Emberek és állatok sorsa is alakulhat szerencsétlenül. Utcára kerülnek, nincs mit enniük, inniuk, csak tengődnek. Természetes életfilozófia, hogy a bajbajutottakon segítünk, ha megfelelő együttérzésünk van az adott élőlénnyel kapcsolatban. Viszont meddig mehetünk el?

Egy áruház parkolójában többször egy évben gyűjtéseket szerveznek állatoknak. Tele van minden kosár méregdrága ajándékokkal, ételekkel. Ilyet nem látok emberek esetében egyszer sem. Persze vannak ünnepi ételosztások, de mindez nagyon kevés.

A televízióban vezető hír, hogy megöltek egy kutyát! Milyen dolog már ez? A híreknek arról kellene szólnia, hogy hogyan boldogulhatnak az emberek az életben, melyek azok a fontos információk, melyek hiányában nem tudnak elintézni valamilyen hivatalos ügyet, melyek a kormány legfontosabb intézkedései a társadalommal kapcsolatban.

Hányszor hallani motyogó nénikét, aki hívja tíz kiscicáját enni a kisgyermekek játszóteréről, ahonnan a játszó kisgyermekek ezernyi fertőzést elkaphatnak, csak mert valaki odaszoktatja őket. És ezzel már nem is csak arról van szó, hogy a hajléktalan embernek egyszer sem ad enni, hanem nem veszi figyelembe más embertársait sem. Az állatok fontosabbak persze.

 

Ilyen és hasonló példákra gondolok, amikor a határokat feszegetjük az állatokkal és emberekkel kapcsolatban. Persze mindenkinek a saját értékrendje dominál döntéseiben, de egy nagyon fontosat soha ne felejtsünk el: az ember az ember, az állat az állat.

 

0 Tovább

koke10

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek