Hajnalban kelek. Nem aludtam ki magam, még a pupilláim is ki vannak tágulva, a kezem el van zsibbadva, még talán magamról sem tudok, de keresem azt a vékony, téglalap alakú kütyümet, hogy megnézhessem, az éjszaka mennyien lájkolták bejegyzésemet. A telefonom nem enged belépni a fészbukomra…ideges leszek. Mégegyszer beírom a jelszavamat, s láss csodát, benn vagyok! Igen!

Mi az, hogy csak öten lájkolták? Hihetetlen! Pedig olyan vicces…

Megosztottam egy csomó kereskedelmi hirdetést is, hátha nyerek valamit, de semmi…mérges vagyok! No lássuk, miket lehet ma megosztani! Posztolgatok, hogy a barátaim szemében jófejnek tűnjek…remélem lesz sok-sok lájk. Írok már a születésnapos ismerőseim idővonalára néhány köszöntő szót…de nem is, inkább egyetlen bejegyzésben megcímkézem őket, hát így gyorsabb no…

A nemjóját! Már ennyi az idő? Gyorsan felöltözök, elkészítem a reggelimet…a nemjóját! Zsíros kézzel nem tudom nyomkodni a telefonom! Mindegy, majd letörlöm…kész a reggeli, kiposztolom, hogy mindenki lássa, hogy mennyire jót eszem én reggelente…biztos más nem is szokott ilyen jó kajákat enni!

De sietés van, mert lekésem a buszomat! A busz késik, ki kell posztolnom, hogy mekkora lúzer már megint a személyszállító társaság…hátha észreveszik magukat, no…

Az iskolában …jajj, el is felejtettem, hogy ünnepség van, így ki is írom érzelmi állapotomat: ideges…

Az órák unalmasak! Lázasan nézegetem, hogy a többiek vajon mit posztolgattak, amíg nem voltam fenn negyed óráig…nemigaz…hát mindenki ennyire elfoglalt, hogy csak ennyi poszt van? Mindegy, akkor megnézegetem minden ismerősömnek a profiljait, hátha van rajta valami újdonság…ez ki is? nem rémlik, de mindegy, biztos érdekes, úgyhogy belájkolom az összes képét! De az én képeimre miért nem esik annyi lájk? Jé, vannak olyan csoportok, ahol lájkokat lehet cserélni…csatlakozom, így teljesen ismeretlenekkel is cserélhetek lájkokat, hadd lássák ismerőseim, milyen menő vagyok!

Jó, már eltelt néhány óra, nem figyeltem egyiken sem, hiszen olyan unalmas! Gyerünk, még ötszáz ismerősöm profilja hátravan! És igen, lassan eltelik a nap, legalább mehetek haza, és nyomhatom a netet!

Délután tanulni kellene, de teszek rá! Inkább bekapcsolom az egyik zenecsatornát, s közben posztolgatom, hogy milyen menő zenéket hallgatok! Remélem sokan lájkolják! Be kellene valamit tenni a mikróba melegedni, mert hát enni azt kell, no! Anyu, apu úgyis későn érnek haza, így azt csinálok, amit akarok!

Nézzük, ki mit posztolt az elmúlt órában! Belájkolom sorra, hátha viszonozzák! Kirakok magamról egy tanulós szelfit, hátha azt jobban lájkolják, meghát a tanáraim is hadd lássák, mennyire tanulok. Közben találtam egy csomó menő embert az ismeretlenek csoportjában, lájkolgatok, megnézem videóikat is!

Anyu, apu hazaérnek, kérdezik mi újság, én mondom semmi különös, hiszen elfoglalt vagyok! Most éppen a Való világos posztokat nézegetem, kommentelem, hiszen van véleményem, az már igaz!

Jé, valaki megköszönte a születésnapi köszöntést, nem tudom ki az, de jó, hogy visszaírt!

Közben csörög a telefon, az egyik ismerősöm hív egy kis találkozóra egy kávézóba, de mondom neki, hogy nem érek rá! Hiszen annyira lefoglal a rendszer! Közben kommentelték az én kommentjeimet, nem lehetek illetlen, válaszolni kell!

Anyu éppen hozza a vacsorámat…lesz megint kiposztolni valamit. Ráveszem, nyomjunk egy szelfit, hogy majd azt megoszthassam, és azt higgyék, hogy mennyire idilli családi kapcsolatrendszerben élünk!

Közben találtam egy tök érdekes képet, egy természeti témájút, annak minden pontjában megjelölök minél több ismerőst, hogy azután jönnön a sok lájközön!

A chaten ráírok pár ismire, hogy mizu, meg hogy szercsizem, meg hogy olyan jó vele beszélgetni!

Jé…már majdnem éjfél van! De nem érdekel, holnap úgyis unalmas óráim lesznek, így megnézem már az Édes élet oldalát is, hátha írnak valami szaftos pletykát! Jé, tényleg, no, indulhatnak a kommentelések!

Most vettem észre, hogy már két napja nem cseréltem le a borító- és profilképem! Gyorsan, keresek magamról valamilyen tetszetős fotót…és kész!

Azt hiszem, ma mindent megcsináltam, amit kellett…mindennel készen vagyok! Ja, nem, nem írtam ki, hogy jó éjszakát mindenkinek! Igaz, hajnali három van, de kit érdekel, reggel úgyis belájkolja mindenki!

Készülök aludni…de nem tudok…mindig csak az jár a fejemben, hogy még mit nem posztoltam, mit nem néztem meg…Megint kezemben a telefon, nézegetem a posztokat, de nem írt már senki…ez szörnyű…elfoglalt emberek…na mindegy, majd holnap!

Csörög a telefon…ébresztő!!! Még ki sem nyílt a szemem, a kezem zsibbad, még talán magamról sem tudok, de máris nyúlok a kis vékony, téglalap alakú kütyüért…