Emberek vagy állatok?

Állatok. Olyan teremtmények, amelyek rendelkeznek az élethez szükséges feltételekkel, melyet életük során mindvégig képesnek kell lenniük megőrizni, alkalmazkodniuk kell a világ törvényeihez, változásaihoz, meg kell teremteniük a fennmaradásukhoz szükséges alapvető szükségleteiket. Az állatok képesek a helyzetváltoztatásra, tudnak szaporodni, mely a létfenntartásuk legfontosabb eleme. Fontos szétválasztani a fajokat, hiszen amennyi állatfaj, annyiféle jellemző. Egyes fajok képesek emberi érzések kifejezésére is, mint például a vidámság, szomorúság, ragaszkodás. Sőt, egyesek képesek gondolkodni, cselekedni, tudatos tevékenységeket folytatni.

Emberek. Olyan teremtmények, akikre a fent leírtak mindegyike jellemző. De emberi faj csak egy van, tehát itt nem különülhetnek el olyan csoportok, mint a gondolkodni, cselekedni, tudatos tevékenységeket folytatni és érzelmeket kifejezni tudó emberek. Ez mindenkire jellemző. Az emberek azonban rendelkeznek olyan tulajdonságokkal is, melyek az állatfajok egyetlen csoportját sem jellemzi. Tudatosan meg tudja tervezni és alakítani életét, van lehetősége tanulni, dolgozni, anyagi javakra szert tenni, s bizonyos törvényi és etikai szabályok között olyan tevékenységeket folytatni, amit szeretne. Tud szórakozni, moziba járni, kirándulni, élvezni az élet minden területét. Van választási lehetősége, elvontan is tud gondolkodni, mindig képes megújulni, új eszközöket kitalálni magának. Azt ehet, ihat és tehet, amit akar.

Az ember gyarló. Szokás mondani, hogy mindenki a maga sorsának irányítója, függetlenül attól, hogy milyen anyagi körülmények közé születik. A jelenlegi tudomány szerint az ember az egyetlen olyan élőlény, amely ezt meg tudja tenni.

Miért is írtam le mindezt?

Azért, mert korszakalkotó viták folynak arról, hogy kit vegyünk emberszámba, és kit ne.

Hajléktalan.

Ugyanazokkal az emberi tulajdonságokkal, melyeket imént leírtam. Vagy mégsem?

Érzelmek kifejezése? Ha megnézünk egy hajléktalant, akkor inkább negatív, mint pozitív érzéseket vélünk rajta felfedezni. Haragszik a világra, vagy éppen szomorú, mert ilyen életet szánt neki a sors. A ragaszkodás? Kihez ragaszkodjon? Talán azokra, akik menet közben elfelejtették a létét?

Gondolkodás, cselekvés, tudatos tevékenységek? Nem nehéz az utcákon megfigyelni a hajléktalanok napi tevékenységeit! Visszaváltható üvegeket és dobozokat gyűjtögetnek, elkérik és visszatolják a bevásárlóközpontok pénzes kocsijait, kéregetnek, muzsikálnak, csak hogy legyen valami pénze napi betevőre. Az is kinek mi. Nagyon alapvető, megélhetést célzó tudatos cselekvés, tevékenység, de az. Gondolkodás? Először mindenképpen kell hozzá, utána automatikussá válik.

Azonban elveszíti tudatos élettervezését, hiszen nincsen jövő, csak olcsó, egyszerű jelen. Elveszti lehetőségét a tanulásra, munkára. Hiszen ki szeretne felvenni egy hajléktalant? A szórakozást – már akinél – kiteszi a kétliteres fehérbor, vagy az utcákon való séta. Nincs választási lehetősége, ezt kell szeretnie.

De mitől válhat valaki ilyen kiszolgáltatottá? Hajléktalanná. Hiszen mindenkinek van családja. Íme néhány lehetséges ok:

  • alkoholizmus, drog.
  • játékszenvedély.
  • válás.
  • betegség.
  • társadalmi problémák: munkanélküliség, nehéz pénzszerzési lehetőségek, magas lakás- és rezsiárak, politika.
  • rokonsági kirekesztettség.

Az alkoholizmus és a drog. Mindkettő biológiailag és pszichikailag leépítő folyamat, mely tönkreteszi a család és a közeli hozzátartozókkal való kapcsolatokat. A játékszenvedély sokkal inkább a pénzről, valamint a pszichés elváltozásokról szól, amikor semmi más nem számít, csak a játék, a pénz, a rulettkerék. Válás esetén a rossz arányú vagyonmegosztás jelenti a hajléktalanná válás legfőbb okát. Ha valaki olyan szinten megbetegedik, hogy többé nem képes ellátni munkáját, máshoz pedig nem ért, akkor a folyamatos bevételforrás megcsappan, s végül megüresedik a kassza, felemésztődik az eddigi vagyon. A munkanélküliség is hasonló probléma. Ha nincs pénz, nincs miből fizetni a számlákat. Ördögi kör, melyből nem mindenki tud kilábalni. A kamumunkák pedig csak az éhenhaláshoz vezethet.  A politika pedig nem igazán a nehéz helyzetbe lévőket, s az átlagemberek boldogulását segíti. Végül hányszor látni olyan embereket az utcán, akiknek biztosan vannak hozzátartozói, de közben elfeledték, vagy nem szeretnének tudomást venni róla.

Nem tudhatjuk, hogy kiből miért lett hajléktalan. Éppen ezért nézzünk rá úgy, mintha ő is ember lenne!

Állatok.

Az állatok valami miatt az ember legjobb barátai. Habár vannak kivételek – szúnyogok, legyek, bogarak -, szinte mindenki fel tud sorolni olyan állatot, amivel szívesen megosztaná életét. Ki ne szeretne egy szép nagy kutyát egy szép nagy ház és nagy család mellé? Ki ne szeretne hízelgő macskákat maga körül tudni? Ki nem szeretne akváriumban lubickoló színes halakban gyönyörködni? Különben is, az állattartásnak megvannak az előnyei. Nagyon jó társ lehet a mindennapokban, ami mellett el lehet felejteni a napi problémákat, amivel órákat lehet játszani, ölelgetni, szemlélgetni. De remekül társítható hozzá az a gondolat is, amely szerint aki egy kis kedvencet a megfelelő módon karban tud tartani, az az emberekkel, gyerekekkel is meg tudja csinálni. A családot is egyben tartja, hiszen közös program része lehet a kedvenccel való játék, a vele való foglalkozás.  A felelősségvállalás már akár kisgyermekkorban is kialakítható segítségével. Jó érzelemmutató, mindig figyel ránk, s beszélhetünk hozzá naphosszat. Sokaknál elviselhetőbbé teszi a társas magányt, csendestársként. 

De mikor és milyen körülmények között tartsunk állatot? Fontos dolog, hogy vegyük figyelembe azt, hogy mi jó nekünk, és mi jó az állatnak. A saját dolgainkat tartsuk szemmel elsőként. Nagyon egészségtelen tud lenni, ha valaki szorosan együtt él egy állattal. Gondolok itt arra, hogy benn a lakásban, összemászkál, összepiszkít mindent, még ha szobatiszta is, nagyon kellemetlen bemenni egy olyan lakásba, ahol állat él. Nem beszélve a saját egészségünkre.  Az állatnak – ha olyan – kinn kell lennie az udvaron. Ha erre nincs lehetőség, ne tartsunk.  Különben is akármilyen kicsiny kis kutyáról vagy macskáról van szó, neki sem jó a bezártság.

De miért is említettem együtt az embereket és az állatokat? Minden élőlény helyén való kezelése kedvéért. Az állat az állat, az ember, az ember. Állatokat tartunk, mert jó nekünk, és jó neki is. Fontos, hogy mindkettő egyednél meglegyen a pozitív hatás. Embertársainkkal bánjunk emberien. Nem szabadna megengedni egyetlen családnak sem, hogy egy családtag az utcára kerüljön. Minden tevékenységének megvan az oka, de ez ellen kellő kitartással lehet kezelni. Vagy ha mégsem, akkor emberien járjunk el, még ha az nehezünkre is esik.

A segítségnyújtás. Emberek és állatok sorsa is alakulhat szerencsétlenül. Utcára kerülnek, nincs mit enniük, inniuk, csak tengődnek. Természetes életfilozófia, hogy a bajbajutottakon segítünk, ha megfelelő együttérzésünk van az adott élőlénnyel kapcsolatban. Viszont meddig mehetünk el?

Egy áruház parkolójában többször egy évben gyűjtéseket szerveznek állatoknak. Tele van minden kosár méregdrága ajándékokkal, ételekkel. Ilyet nem látok emberek esetében egyszer sem. Persze vannak ünnepi ételosztások, de mindez nagyon kevés.

A televízióban vezető hír, hogy megöltek egy kutyát! Milyen dolog már ez? A híreknek arról kellene szólnia, hogy hogyan boldogulhatnak az emberek az életben, melyek azok a fontos információk, melyek hiányában nem tudnak elintézni valamilyen hivatalos ügyet, melyek a kormány legfontosabb intézkedései a társadalommal kapcsolatban.

Hányszor hallani motyogó nénikét, aki hívja tíz kiscicáját enni a kisgyermekek játszóteréről, ahonnan a játszó kisgyermekek ezernyi fertőzést elkaphatnak, csak mert valaki odaszoktatja őket. És ezzel már nem is csak arról van szó, hogy a hajléktalan embernek egyszer sem ad enni, hanem nem veszi figyelembe más embertársait sem. Az állatok fontosabbak persze.

 

Ilyen és hasonló példákra gondolok, amikor a határokat feszegetjük az állatokkal és emberekkel kapcsolatban. Persze mindenkinek a saját értékrendje dominál döntéseiben, de egy nagyon fontosat soha ne felejtsünk el: az ember az ember, az állat az állat.

 

0 Tovább

Régi képek gyűjteménye a Facebookon

Kihívlak téged egy játékra! Ossz meg adatlapodon, 5 napon keresztül 1-1 tizenöt évnél régebbi fényképet magadról, s minden nap hívj ki egy ismerőst a játékra. Ugye minden Facebook lakónak ismerős?

Valakit idegesít, valaki örül neki. Véleményem szerint viszont ez az egyik legjobb ötlet, amelyet felvetettek eddig a közösségi portálon.

Gondoljunk csak bele! Minden értéket, minden emléket, minden írást, hang- és videoanyagokat digitalizálnak abból a célból, hogy azt az utókor számára megőrizzék. Miért is ne tehetnénk ezt a papír alapú fotóinkkal is!

Sokan megfeledkeznek róla, hogy a fiókok legmélyén ott rejtőznek egy kincses ládában a család régi emlékei. Ott lapulnak, s arra várnak, hogy ismét megelevenedjenek. Vannak családi összejövetelek, melyeken előkerülhetnek. Milyen jót mosolygunk egy-egy pillanaton, milyen jó, hogy visszatekinthetjük a régmúlt homályába vesző pillanatainkat. Unokáknak, gyerekeknek lehet ilyenkor mesélni, elmondani, hogy mennyire fontos volt életünkben az adott esemény, az adott személy. Felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy mennyit változik a világ, a tárgyak, az öltözetek, a hajviseletek, a szokásrend. Hogyan ünnepeltünk akkor és most, kik azok, akik fontosak voltak, vagy még most is azok életünkben.

Az idő telik. Minden változik. A fényképek nem. Az olyan, amilyen éppen akkor volt. Nem tud senki hozzáadni, elvenni belőle. Csak időt kell szánni arra, hogy ismét örülni tudjunk annak, hogy mennyi mindenen keresztülmentünk, mely lehet kedves, szomorú, megpróbáltatásokkal teli, de az élményt senki sem veheti el tőlünk. Továbbadhatjuk általuk értékeinket, szokásainkat, élményeinket.

De olykor mindez elfelejtődik.

A kihívásra visszatérve: mennyi olyan dologgal találkozunk, ami számunkra nem tetszik! Sokaknak ez sem. De a hírfolyamomat tekintve az a tapasztalatom, hogy sok embert megérintett a lehetőség, hogy elfeledett emlékeit elővegye, megmutassa másoknak is. A közösségi oldalon sokan vagyunk. Rokonoknak, barátoknak nagyszerű élmény, másokat pedig vidámsággal, jókedvvel tölthet el az, hogy úristen, milyen volt ő fiatalon! Azok pedig, akik megvetéssel tekintenek ezen cselekedetekre, úgyis továbblapoznak. Ha pedig unják, akkor miért használják a Facebookot?

A Facebookot különben is mire használjuk? A kommunikációt leszámítva általában emlékmegosztásra. Emlék egy hétvégi buli képsorozata, egy családi összejövetel, a kedvencünkről készült közös szelfi, és még sorolhatnám. Miért is ne csatolhatnánk emlékeinkhez a régieket is, melyek lehet, enélkül homályba vesznének?

Posztoljunk régi képeket!

 

1 Tovább

A legidegesítőbb dolgok

Mindenkinek megvannak azok a dolgok az életében, amire azt mondja, hogy idegesítő. Most csokorba szedtem olyan élethelyzeteket, melyek véleményem szerint minden embernél ebbe a kategóriába tartoznak.

  • Éjszaka teljes erővel rálépsz egy játékautóra.
  • Van száz tévécsatornád, de egyiken sincs semmi értelmes, amit nézni tudnál.
  • Amikor egy híresség sír, hogy lecsukták fél évre. Majd mikor szabadul, akkor mindenféle sírásrívásba kezd. Bezzeg ha én tettem volna életfogytiglan.
  • Kimész egy tábla csokiért a konyhába, és kiderül, hogy nincs.
  • Amikor kirándulni mennél családoddal, pont akkor van rosszidő.
  • Egy teljesen eltérő nézeteket valló ember vitatkozik veled egy témán, s tudod, hogy úgyis neked van igazad, de nem tudod róla meggyőzni.
  • Vasárnap kora reggel ugat egy kutya az erkélyed alatt.
  • Amikor egy megmagyarázhatatlanul fiatal vezet egy tízmilliós autót.
  • Amikor csinálsz valamit, amit meg kell csinálnod, de tudod, hogy semmilyen gyakorlati haszna nincs.
  • A reggeli ébresztő.
  • Amikor a vonat/busz sokat késik.
  • Amikor látod/hallod, hogy állatokon/migránsokon többet segítenek, mint a hazai hajléktalanokon.
  • Amikor állástalan vagy, és beadsz ötszáz álláshirdetésre önéletrajzot, de sehová sem hívnak vissza.
  • Amikor már megint valaki más nyerte meg a lottóötöst.
  • Amikor a Windows lefagy, és benne voltál egy mentetlen, sok időt igénybe vevő munkában.
  • Amikor kiesik a fagyi a kezedből.
  • Amikor az út közepén ballag egy pár, s nem tudod őket kikerülni.
  • Valamihez nagy kedved lenne, de tudod, hogy abban a pillanatban nem csinálhatod.
  • Amikor a fészbukon százfajta játékfelkéréssel találkozol.
  • Amikor leülsz nagy kényelmesen, s akkor jut eszedbe, hogy elfelejtettél valamit, ezért fel kell állnod.
  • Amikor a nagymamád azt kérdezi, miért nem eszel semmit, holott már dugig vagy.
  • Amikor a fiatalok tizenévesen kiírják az internetre, hogy elegük van az életből.
  • A kedvenc filmed a tévében félóránként tízperces reklámblokkokkal tarkítják.

Ki tud még ilyeneket? :) 

 

1 Tovább

Ismét robog az XXX!

Mulder ügynök, és a még most is remek formában lévő Scully emberek millióit rabul ejtő X-akták sorozata folytatódik. A titkosszolgálati rejtélyeket, UFO jelenségeket és paranormális tevékenységeket vizsgáló film lenyűgöző nézettsége már akkoriban is szinte felülmúlhatatlan volt, mikor évtizedekkel ezelőtt beindult a sorozat. Az új köntösben, a kor technikai vívmányait kihasználva élvezhetjük újra a nyomozásokat.

De miért is lehet egy ilyen tudományos-fantasztikus sorozat ennyire sikeres? Amikor az emberek leülnek a TV elé, akkor arra vágynak, hogy valami mást, valami szépet, valami jót, vagy akár az élettől egy kicsit távol álló dolgokat kapjanak. Az ember ilyenkor átszellemül, nem gondol a világ problémáira, hanem kicsit elfilozofál.

Miért is ne lehetne elképzelni, hogy egy távoli galaxisban szintén létezik az emberi élethez hasonló, vagy akár fejlettebb lét? Miért is ne kísérthetnének bennünket drága szeretteink szellemei, lelkei? Voltál már úgy, hogy nem tudtál aludni, éjjel a telihold fészkelte be éles sugarait az otthonodba, s elgondolkodtál azon, hogy vajon milyen is lehet a Holdon? Vagy miért álmodtál intenzíven arról, aki már nem lehet veled? El tudnád képzelni, hogy egy napon becsönget hozzád egy fejlettebb idegen lény, kinek otthona fényévekre van tőled?

Ilyen és hasonló gondolatokra ébredhetünk, mikor a filmet nézzük. Ezen kívül kialakulhat bennünk az a mélyen szántó érzés, hogy nagyon sok mindent eltitkolhatnak előlünk. Rejtelmeket, félelmeket, melyeket nem hozhatnak felsőbb hatalmak nyilvánosságra. Talán valamit jobban ismernek és tudnak nálunk, de egy film erejéig miért is ne csatlakozhatnánk ezen rejtélyek viharába?

Hogy miben fejlődünk ezáltal? Képzelőerőnk megugrik, hinni próbálunk olyan dolgokban, melyek vagy léteznek, vagy nem. Hiszen mennyi ember hisz valamilyen természetfelettiben? Gondoljunk csak a keresztény vallást hívőkre: van egy természetfeletti, kézzel nem fogható Isten, mely állandóan végigkíséri életünket, s halálunk után egy szebb, jobb világba, a Mennyországba juthatunk. Mi ez, ha nem a képzelet, a hit, filozófia. Talán létezik, talán nem, de muszáj kapaszkodni valamibe, ami nem emberi dolog.

Ugyanezen kapaszkodót, természetfeletti-érzést adhatja a film is. Kell hinni valamiben! Mert ez szolgáltatja minden kor számára a reményt, a kitartást, és elugrást az élet olykor viharos forgatagából.

Mindenkinek jó szórakozást a sorozathoz!

1 Tovább

Retro érzés

Manapság egyre nagyobb divat lett a retro. Megnyilvánulása akár öltözködésben, akár egy-egy hajcsodában is fellelhető. A zenekarok egyre gyakrabban dolgoznak fel régi dalokat, melyben megjelenik mind a múlt értéke, mind a jelen kor újítása. Az emberek többsége szívesen jár retro partikra, ahol fiatal és idősebb egyaránt jól érzi magát. Bútorzatainkat olykor antik stílusú darabokból alakítjuk ki. A múlt érték, melyet a jelenben is meg kell őrizni!

Írásomban megemlékezek néhány múltból felrémlő dologról, melyre sokan emlékezhetnek, s kellemes, nosztalgikus érzést keltenek.

TV-nézés:

Emlékszem, mikor a kedvenc meséimet, a Játék Határok Nélkült, a Dallast nagy monstrum képcsöves televízión, vagy éppen kis Junoszt tévén néztük a családdal. Távirányító? Talán én voltan, talán a szüleim, nagyszüleim. Volt a készüléken maximum hat gomb, melyen váltani lehetett a csatornákat, illetve beállítani a hangerőt. Ekkor még örültünk, ha a tévé színes volt, nemhogy száz beállítást, és fullhd-s minőséget élvezhessünk. Hol voltak akkor még a kereskedelmi televíziók „érdekfeszítő” valóságshow-i? Szilveszterkor „komoly” vicces műsor ment, melyet valódi és hozzá értő emberek csináltak, azok, akik erre születtek. Volt valamilyen nagy varázsa annak, hogy a család leült este tévét nézni, még rácsodálkoztunk arra, hogy ebben a kis készülékben mennyi minden elfér.

Játékok

El lehet mondani, hogy a játékok annó egyszerűek, de annál szórakoztatóbbak voltak. Mindenféle építőjáték, matchbox, rugós fociasztal társasjáték (emlékeztek még az egérfogóra, szellemkastélyra, ki nevet a végénre, gazdálkodj okosanra?), egyszerű babák, akik még nem tudtak beszélni, bepisilni, és még sorolhatnám. Az egyik kedvencem elevenedik meg a képen. Taposható autó, mellyel az udvaron lehetett közlekedni. Milyen lelkesek voltunk, ha sikerült eljutni a starttól a célig, megelőztük a többieket! Szerencsére manapság is fellelhetők a hasonló, egyszerűbb játékok is.

Édességek

A Pez cukorka kuriózum volt. Emlékszem, mikor gyermekeknek kedves figurák adták ki a cukorkát a szájukból, olykor kezünkből kipattanva. A különböző, gyümölcsízű cukorkák felpörgették a fiatalok napját, s többletenergiával mehettünk ismét játszani.

De ugyanilyen jópofa édesség volt a golyórágó, az mmm’s, mely a szádban olvadt, nem a kezedben!

Dévényi Tibi bácsi

Három kívánság! Az ifjúság kedvenc műsora! A gyerekek hétről hétre meglepőbbnél meglepőbb kívánságokkal jutottak műsorra. Találkozhattak kedvenc együttesükkel, énekesükkel, színészükkel, sportolóikkal, s közös élményekkel gazdagodtak vele. Imádtam!

Super Mario

A számítógépes játékok csúcsa! Egyszerű, kétdimenziós megjelenésben, juss el egy aranyos kis emberkével az egyik pályáról a másikra. Semmi vérengzés, csak önfeledt ugrálás, teknős kikerülés vagy leütés, pénzérme gyűjtögetés és biztos halál a szakadékban!

Walt Disney

Szerencsés gyerekek Walt Disney meséin keltek és aludtak el. Könyvben és mesefilmen is megjelenő kedvenceink közé tartozott Donald kacsa, Mickey egér, Dagobert bácsi, Plútó, és még sorolhatnám. Kedves kis történeteikkel gyermekek millióinak szívét dobogtatta meg!

A játszótér

A játszótér igazi kihívás, élmény, és Európai Uniós szabványoktól mentes volt. Emlékszem a mókuskerékre, a mászókákra, melyek annyira kacskaringósak voltak, hogy nem tudtuk, hogyan is kell rá felmászni a lehető leghatékonyabb módon, ezért mindenféle lehetőséget kipróbáltunk, persze fejreesés nélkül.

Baywatch

Az ifjúkor és felnőttkor egyik kedvenc sorozata a Dallason és a KnightRideren kívül. Hogy miért? A kor női és férfi ideáljai jelentek meg benne vízimentős felszerelésben. Ugye tetszett mindenkinek?

 

Zenehallgatás

Egyik kedvenc időtöltésem volt. Ekkor még kazettás magnó volt, melybe szalagos kazettát lehetett tenni. Hihetetlen élmény volt, hogy hallgattam a kívánságműsort a rádióban, s amikor a kedvenc számom következett, felvettem. Kazetták százait töltöttem meg a kedvenceimmel. Hol van ez már. Mostmár csak néhány kattintás, és minden ott van előttem, akár egy kis kütyün, akár a számítógép előtt a youtube-on.

Casio óra

Minden fiatal álma volt egy ilyen Casio kvarcóra, mely digitálisan jelezte ki az időt és a dátumot, mindenféle egyéb kiegészítő funkció nélkül. Ma már sok az egybenes készülékeink közül egy nagyon alapvető funkció

 

Sz mint számítógép

Akkoriban még nagyon nagy számnak számított, ha volt valakinek személyi számítógépe. Manapság már-már elavultnak számító típusát felváltják a kézben hordozható okos eszközök. Emlékszünk még a DOS-ra, vagy a Windows kezdetére? Örültünk, ha egy egyszerű szöveg- vagy képszerkesztőt el tudtunk indítani, és önfeledten játszottunk a Prince of Persia játékkal.

 

Konyhai eszközök

Szörp elkészítése: önts egy kis szörpöt a pohár aljába, majd engedj szódásszifonból szénsavas vizet! Egyszerű és nagyszerű folyamat, mely egy forró nyári napon remek üdítő, mindenféle cukrozott üdítőital helyett.

Emlékszem, mikor nagymamám lisztet mért a képen láthatóhoz hasonló mérőeszköz segítségével. Rengeteg olyan praktikus dolog volt megtalálható a konyhában, mely nagyszerűen kiszolgálta a még akkoriban jobban ráérő asszonyokat.

 

 

Iskolai tanterem

Kréta, tábla, tanár, gyerek, füzet, tankönyv, írószer. Az egyszerű iskolai tanterem, mely az előző évszázadot jellemezte. Mégis mindenki megtanult számolni, írni, olvasni, gondolkodni. Nem voltak még interaktív táblák, kompetenciafejlesztő szoftverek, tanulólaptopok, mégis mindent sikerült megtanulni.

 

Fizetőeszközök

Emlékszünk még régi papírpénzeinkre? Mennyivel több mindent meg lehetett belőle venni! Gyűjteménybe illően megemlékezhetünk még a fillérről, az egy-két forintos érméről!

Porcelán design

Emlékszem, mikor nagyszüleim bútorán túlcsordultak az ilyenféle porcelán figurák, melyeket előszeretettel emeltünk le, és báboztunk velük.

 Nehéz összefoglalni, hogy milyen volt a retro korszak. Mindig mosolyra görbül az arcom, mikor meglátok egy-egy régi tárgyat, fényképet. Örülnék neki, hogyha az olvasók kommentben még megemlékeznének kedvencükről, régi emlékükről, hogy közösen tudjunk nosztalgiázni. 

 

0 Tovább

koke10

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek