Állatok. Olyan teremtmények, amelyek rendelkeznek az élethez szükséges feltételekkel, melyet életük során mindvégig képesnek kell lenniük megőrizni, alkalmazkodniuk kell a világ törvényeihez, változásaihoz, meg kell teremteniük a fennmaradásukhoz szükséges alapvető szükségleteiket. Az állatok képesek a helyzetváltoztatásra, tudnak szaporodni, mely a létfenntartásuk legfontosabb eleme. Fontos szétválasztani a fajokat, hiszen amennyi állatfaj, annyiféle jellemző. Egyes fajok képesek emberi érzések kifejezésére is, mint például a vidámság, szomorúság, ragaszkodás. Sőt, egyesek képesek gondolkodni, cselekedni, tudatos tevékenységeket folytatni.
Emberek. Olyan teremtmények, akikre a fent leírtak mindegyike jellemző. De emberi faj csak egy van, tehát itt nem különülhetnek el olyan csoportok, mint a gondolkodni, cselekedni, tudatos tevékenységeket folytatni és érzelmeket kifejezni tudó emberek. Ez mindenkire jellemző. Az emberek azonban rendelkeznek olyan tulajdonságokkal is, melyek az állatfajok egyetlen csoportját sem jellemzi. Tudatosan meg tudja tervezni és alakítani életét, van lehetősége tanulni, dolgozni, anyagi javakra szert tenni, s bizonyos törvényi és etikai szabályok között olyan tevékenységeket folytatni, amit szeretne. Tud szórakozni, moziba járni, kirándulni, élvezni az élet minden területét. Van választási lehetősége, elvontan is tud gondolkodni, mindig képes megújulni, új eszközöket kitalálni magának. Azt ehet, ihat és tehet, amit akar.
Az ember gyarló. Szokás mondani, hogy mindenki a maga sorsának irányítója, függetlenül attól, hogy milyen anyagi körülmények közé születik. A jelenlegi tudomány szerint az ember az egyetlen olyan élőlény, amely ezt meg tudja tenni.
Miért is írtam le mindezt?
Azért, mert korszakalkotó viták folynak arról, hogy kit vegyünk emberszámba, és kit ne.
Hajléktalan.
Ugyanazokkal az emberi tulajdonságokkal, melyeket imént leírtam. Vagy mégsem?
Érzelmek kifejezése? Ha megnézünk egy hajléktalant, akkor inkább negatív, mint pozitív érzéseket vélünk rajta felfedezni. Haragszik a világra, vagy éppen szomorú, mert ilyen életet szánt neki a sors. A ragaszkodás? Kihez ragaszkodjon? Talán azokra, akik menet közben elfelejtették a létét?
Gondolkodás, cselekvés, tudatos tevékenységek? Nem nehéz az utcákon megfigyelni a hajléktalanok napi tevékenységeit! Visszaváltható üvegeket és dobozokat gyűjtögetnek, elkérik és visszatolják a bevásárlóközpontok pénzes kocsijait, kéregetnek, muzsikálnak, csak hogy legyen valami pénze napi betevőre. Az is kinek mi. Nagyon alapvető, megélhetést célzó tudatos cselekvés, tevékenység, de az. Gondolkodás? Először mindenképpen kell hozzá, utána automatikussá válik.
Azonban elveszíti tudatos élettervezését, hiszen nincsen jövő, csak olcsó, egyszerű jelen. Elveszti lehetőségét a tanulásra, munkára. Hiszen ki szeretne felvenni egy hajléktalant? A szórakozást – már akinél – kiteszi a kétliteres fehérbor, vagy az utcákon való séta. Nincs választási lehetősége, ezt kell szeretnie.
De mitől válhat valaki ilyen kiszolgáltatottá? Hajléktalanná. Hiszen mindenkinek van családja. Íme néhány lehetséges ok:
- alkoholizmus, drog.
- játékszenvedély.
- válás.
- betegség.
- társadalmi problémák: munkanélküliség, nehéz pénzszerzési lehetőségek, magas lakás- és rezsiárak, politika.
- rokonsági kirekesztettség.
Az alkoholizmus és a drog. Mindkettő biológiailag és pszichikailag leépítő folyamat, mely tönkreteszi a család és a közeli hozzátartozókkal való kapcsolatokat. A játékszenvedély sokkal inkább a pénzről, valamint a pszichés elváltozásokról szól, amikor semmi más nem számít, csak a játék, a pénz, a rulettkerék. Válás esetén a rossz arányú vagyonmegosztás jelenti a hajléktalanná válás legfőbb okát. Ha valaki olyan szinten megbetegedik, hogy többé nem képes ellátni munkáját, máshoz pedig nem ért, akkor a folyamatos bevételforrás megcsappan, s végül megüresedik a kassza, felemésztődik az eddigi vagyon. A munkanélküliség is hasonló probléma. Ha nincs pénz, nincs miből fizetni a számlákat. Ördögi kör, melyből nem mindenki tud kilábalni. A kamumunkák pedig csak az éhenhaláshoz vezethet. A politika pedig nem igazán a nehéz helyzetbe lévőket, s az átlagemberek boldogulását segíti. Végül hányszor látni olyan embereket az utcán, akiknek biztosan vannak hozzátartozói, de közben elfeledték, vagy nem szeretnének tudomást venni róla.
Nem tudhatjuk, hogy kiből miért lett hajléktalan. Éppen ezért nézzünk rá úgy, mintha ő is ember lenne!
Állatok.
Az állatok valami miatt az ember legjobb barátai. Habár vannak kivételek – szúnyogok, legyek, bogarak -, szinte mindenki fel tud sorolni olyan állatot, amivel szívesen megosztaná életét. Ki ne szeretne egy szép nagy kutyát egy szép nagy ház és nagy család mellé? Ki ne szeretne hízelgő macskákat maga körül tudni? Ki nem szeretne akváriumban lubickoló színes halakban gyönyörködni? Különben is, az állattartásnak megvannak az előnyei. Nagyon jó társ lehet a mindennapokban, ami mellett el lehet felejteni a napi problémákat, amivel órákat lehet játszani, ölelgetni, szemlélgetni. De remekül társítható hozzá az a gondolat is, amely szerint aki egy kis kedvencet a megfelelő módon karban tud tartani, az az emberekkel, gyerekekkel is meg tudja csinálni. A családot is egyben tartja, hiszen közös program része lehet a kedvenccel való játék, a vele való foglalkozás. A felelősségvállalás már akár kisgyermekkorban is kialakítható segítségével. Jó érzelemmutató, mindig figyel ránk, s beszélhetünk hozzá naphosszat. Sokaknál elviselhetőbbé teszi a társas magányt, csendestársként.
De mikor és milyen körülmények között tartsunk állatot? Fontos dolog, hogy vegyük figyelembe azt, hogy mi jó nekünk, és mi jó az állatnak. A saját dolgainkat tartsuk szemmel elsőként. Nagyon egészségtelen tud lenni, ha valaki szorosan együtt él egy állattal. Gondolok itt arra, hogy benn a lakásban, összemászkál, összepiszkít mindent, még ha szobatiszta is, nagyon kellemetlen bemenni egy olyan lakásba, ahol állat él. Nem beszélve a saját egészségünkre. Az állatnak – ha olyan – kinn kell lennie az udvaron. Ha erre nincs lehetőség, ne tartsunk. Különben is akármilyen kicsiny kis kutyáról vagy macskáról van szó, neki sem jó a bezártság.
De miért is említettem együtt az embereket és az állatokat? Minden élőlény helyén való kezelése kedvéért. Az állat az állat, az ember, az ember. Állatokat tartunk, mert jó nekünk, és jó neki is. Fontos, hogy mindkettő egyednél meglegyen a pozitív hatás. Embertársainkkal bánjunk emberien. Nem szabadna megengedni egyetlen családnak sem, hogy egy családtag az utcára kerüljön. Minden tevékenységének megvan az oka, de ez ellen kellő kitartással lehet kezelni. Vagy ha mégsem, akkor emberien járjunk el, még ha az nehezünkre is esik.
A segítségnyújtás. Emberek és állatok sorsa is alakulhat szerencsétlenül. Utcára kerülnek, nincs mit enniük, inniuk, csak tengődnek. Természetes életfilozófia, hogy a bajbajutottakon segítünk, ha megfelelő együttérzésünk van az adott élőlénnyel kapcsolatban. Viszont meddig mehetünk el?
Egy áruház parkolójában többször egy évben gyűjtéseket szerveznek állatoknak. Tele van minden kosár méregdrága ajándékokkal, ételekkel. Ilyet nem látok emberek esetében egyszer sem. Persze vannak ünnepi ételosztások, de mindez nagyon kevés.
A televízióban vezető hír, hogy megöltek egy kutyát! Milyen dolog már ez? A híreknek arról kellene szólnia, hogy hogyan boldogulhatnak az emberek az életben, melyek azok a fontos információk, melyek hiányában nem tudnak elintézni valamilyen hivatalos ügyet, melyek a kormány legfontosabb intézkedései a társadalommal kapcsolatban.
Hányszor hallani motyogó nénikét, aki hívja tíz kiscicáját enni a kisgyermekek játszóteréről, ahonnan a játszó kisgyermekek ezernyi fertőzést elkaphatnak, csak mert valaki odaszoktatja őket. És ezzel már nem is csak arról van szó, hogy a hajléktalan embernek egyszer sem ad enni, hanem nem veszi figyelembe más embertársait sem. Az állatok fontosabbak persze.
Ilyen és hasonló példákra gondolok, amikor a határokat feszegetjük az állatokkal és emberekkel kapcsolatban. Persze mindenkinek a saját értékrendje dominál döntéseiben, de egy nagyon fontosat soha ne felejtsünk el: az ember az ember, az állat az állat.
Utolsó kommentek