Kihívlak téged egy játékra! Ossz meg adatlapodon, 5 napon keresztül 1-1 tizenöt évnél régebbi fényképet magadról, s minden nap hívj ki egy ismerőst a játékra. Ugye minden Facebook lakónak ismerős?

Valakit idegesít, valaki örül neki. Véleményem szerint viszont ez az egyik legjobb ötlet, amelyet felvetettek eddig a közösségi portálon.

Gondoljunk csak bele! Minden értéket, minden emléket, minden írást, hang- és videoanyagokat digitalizálnak abból a célból, hogy azt az utókor számára megőrizzék. Miért is ne tehetnénk ezt a papír alapú fotóinkkal is!

Sokan megfeledkeznek róla, hogy a fiókok legmélyén ott rejtőznek egy kincses ládában a család régi emlékei. Ott lapulnak, s arra várnak, hogy ismét megelevenedjenek. Vannak családi összejövetelek, melyeken előkerülhetnek. Milyen jót mosolygunk egy-egy pillanaton, milyen jó, hogy visszatekinthetjük a régmúlt homályába vesző pillanatainkat. Unokáknak, gyerekeknek lehet ilyenkor mesélni, elmondani, hogy mennyire fontos volt életünkben az adott esemény, az adott személy. Felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy mennyit változik a világ, a tárgyak, az öltözetek, a hajviseletek, a szokásrend. Hogyan ünnepeltünk akkor és most, kik azok, akik fontosak voltak, vagy még most is azok életünkben.

Az idő telik. Minden változik. A fényképek nem. Az olyan, amilyen éppen akkor volt. Nem tud senki hozzáadni, elvenni belőle. Csak időt kell szánni arra, hogy ismét örülni tudjunk annak, hogy mennyi mindenen keresztülmentünk, mely lehet kedves, szomorú, megpróbáltatásokkal teli, de az élményt senki sem veheti el tőlünk. Továbbadhatjuk általuk értékeinket, szokásainkat, élményeinket.

De olykor mindez elfelejtődik.

A kihívásra visszatérve: mennyi olyan dologgal találkozunk, ami számunkra nem tetszik! Sokaknak ez sem. De a hírfolyamomat tekintve az a tapasztalatom, hogy sok embert megérintett a lehetőség, hogy elfeledett emlékeit elővegye, megmutassa másoknak is. A közösségi oldalon sokan vagyunk. Rokonoknak, barátoknak nagyszerű élmény, másokat pedig vidámsággal, jókedvvel tölthet el az, hogy úristen, milyen volt ő fiatalon! Azok pedig, akik megvetéssel tekintenek ezen cselekedetekre, úgyis továbblapoznak. Ha pedig unják, akkor miért használják a Facebookot?

A Facebookot különben is mire használjuk? A kommunikációt leszámítva általában emlékmegosztásra. Emlék egy hétvégi buli képsorozata, egy családi összejövetel, a kedvencünkről készült közös szelfi, és még sorolhatnám. Miért is ne csatolhatnánk emlékeinkhez a régieket is, melyek lehet, enélkül homályba vesznének?

Posztoljunk régi képeket!