- Anya! Nem akarok ilyen korán oviba menni! Még mesét akarok nézni! Látni szeretném, ahogy Garfield listálkodik!

- Nem, kislányom, siessünk, dolgozni kell mennem!

Nem értem én ezeket a felnőtteket! Miért kell mindig csak rohanni, dolgozni menni? Egyáltalán: mire jó a munka? Miért nem lehetünk többet együtt?

Apa beindítja az autót, és már indulunk is. Az emberek az utcán csak rohannak a dolgukra. Minden nap betérünk az ovi közelében lévő boltba. Nem tudom miért oda, hiszen az eladó néni mindig ideges, úgy látszik nem szereti az embereket, a munkáját. Mi pedig milyen jót szoktunk boltosat játszani, én szeretek eladó néni lenni. Kirakni az árukat, pénztárat kezelni, a vevőket kiszolgálni nagyon jó dolog.

Az ovi mellett éppen építkezés zajlik. Nagy, nehéz építőelemeket hordanak a bácsik, biztos nagyon fárasztó lehet nekik. Az ott dolgozó emberek arca már kora reggel koszos, izzadt és fáradt, kíváncsi vagyok, hogy hogy van energiájuk arra, hogy minden nap ezt csinálják, és még otthon is legyenek a családjukkal. Sajnálom őket. Munkájuk viszont nagyon hasznos, mert szép házakat építenek, ahol később emberek boldogan élhetik életüket.

Közben megérkeztünk az oviba. Az óvónéninek nagyon megörülök, s átölelem. Könnycseppeket látok a szemében, érzem, hogy valami nincs rendben.

- Óvónéni, miért vagy szomorú? – kérdezem.

- Semmi baj, csak valami belement a szemembe! – mondja.

De egész nap ilyen bánatos volt, láttam olykor az ovi főnökével hangosan kiabálni. Nem értem, hogy a felnőttek miért veszekednek. Biztosan a munka miatt, mindig azt látom, hogy szegény óvónénik amellett, hogy velünk foglalkoznak, nagyon sok ügyet el kell intézniük, papírokat kitölteniük, sok mindenre oda kell figyelniük. Én nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol ennyi mindent szem előtt kell tartani, és nem kapok dicséretet a munkámért, csak haragszanak rám.

- Óvónéni, én nem tudok aludni!

Odajön hozzám, simogatja a fejemet, s egyre álmosabb leszek. A tűzoltó nénik és bácsik csúszdáznak le a csúszdán, és megiramodnak a csodajó tűzoltó autóval, ami szirénázik is. Egy cica ragadt fenn a fán, őt kell megmenteni. Nagyon jó lenne, ha én is tűzoltó lehetnék!

- Ébresztő! Uzsonnaidő van! – hallom az óvónénitől!

Apa uzsonna után jön értem. Éppen fodrászhoz tartunk, mert anyával megbeszéltük, hogy levágatjuk mindkettőnk haját. Nagyon jó lehet fodrásznak lenni, az emberekkel hajvágás közben beszélgetni, divatos frizurákat csinálni, és látni azt, hogy örülnek érte az emberek. Nagyon csinosak lettünk anyával. Apa közben felfedezett az utca közepén egy bohócot, aki lufikból formáz állatokat. Nekem is hajtott egyet. Jó lehet lufikkal foglalkozni, hajtogatni, szeretném ezt, ráadásul minden nap be lenne festve az arcom.

Betértünk egy cukrászdába, ahol finomabbnál finomabb nyalánkságokat láttunk. Ettünk is egy-egy szelet süteményt, amiket egy mosolygós nénitől vettünk. Annyira jó lehet neki, biztosan mindig ilyen finomakat süt otthon a családjának is. Sőt, a krémesen maradt edényből nasizhat is.

Hazafelé az is eszembe jutott, hogy múltkor voltunk autószerelőnél, aki megjavította az autónkat. Jó dolog lehet érteni az autókhoz, mert hiába lesz az ember koszos a kocsik átvizsgálásától, minden járművet életre tud kelteni, amiért az emberek hálásak neki. Úgy meggyógyítja őket, mint a doktorbácsik az embereket.

Múltkor anya munkahelyét is meglátogattam, láttam, hogy a nénik sebesen gépelnek, papírokat tűzögetnek össze, mappákba rendezik az iratokat. Én is szeretek otthon rendezkedni, nekem is van egy saját kis irodám, ahol dolgozhatom, mint anya.

Apukám tanár, ma is hazahozott néhány dolgozatot, meg mindig mesél arról, hogy milyen iskolában gyerekeket tanítani. Engem is sok mindenre megtanítanak otthon és az oviban is, jó lehet olyan munkát végezni, ahol valaki megtaníthat valamire valakit.

Ma a tévében űrhajósokat láttunk, szuper lehet repülni, kutatni más csillagok, bolygók, égitestek után!

Otthon gyakran játszom olyat, hogy a babáim az igazi gyerekeim, akiket gondozni kell, úgy, ahogyan anya teszi velem. Megfürdetem, etetem, ruhát adok rá. Elvégzem az otthoni teendőket, elmosogatok, takarítok, mosok, főzök játékból. Azon szoktam gondolkodni, hogy anya szeretnék lenni, ha nagy leszek, mert szeretem ezt csinálni.

Apa viszont mindig segít anyának mindenben, ő viccesebb és lazább is, mint anya.

Vacsora közben kérdezgettem apáékat arról, hogy miért kell dolgozni az embereknek, s hogy honnan lehet tudni azt, hogy mit fog dolgozni az ember, ha felnő. Hogyan lehet eldönteni azt, hogy ilyen sok munkából melyik a megfelelő.

Azt hiszem, hogy megkaptam a választ: a lényeg, hogy azt csináljam, amit szeretek, s kapjak érte annyi pénzt, hogy családomnak meglegyenek s szükségleteihez megfelelő dolgok, illetve tudjak eleget lenni velük.

Eldöntöttem: én álommanó szeretnék lenni! Olyan ember, aki minden este álomra hajtja az emberek fejét, lesimítja szemeit, hogy olyan életről, munkáról álmodjanak, melyeket később sikerül megvalósítani! Ez igazán jó munka lenne nekem!